Az elmúlt évtizedek számtalan színházi és filmes szerepe szólalt meg az ő csodálatos baritonján. Markáns, férfias, ironikus alkata, drámai ereje intrikus szerepekre predesztinálta, de utánozhatatlan sármja és fanyar humora minden szerepét átitatta - méltatta a színészt a színház társulata. Bárdy György május 26-án töltötte be 92. életévét.

92 évesen, egy nappal a születésnapja után, 2013 május 27-én elhunyt Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész.

Az 1921-ben született színész a Magyar Színházművészeti Lexikon szerint 1945-től játszik hivatásos színházban. A Magyar Színházban szerepelt, amikor Várkonyi Zoltán - aki már a háború előtt felfigyelt a tehetséges kispesti diákszínjátszóra - szerződtette frissen megalakult Művész Színházába.

A Művész Színház után a Vígszínház, majd a Vidám Színpad és a Madách Színház tagja volt, 1958-ban a Nemzeti Színházhoz igazolt. Az ország első társulatánál csak egy évadot tölthetett: 1959-ben a szocialista erkölcs elleni vétség vádjával örökre eltiltották a színi pályától. Három esztendeig erdészként élt, aztán 1962-ben Kecskeméten újra színpadra léphetett. 1964-ben térhetett vissza a fővárosba, a Vígszínházhoz, amelynek azóta is a tagja.

Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: liliom), Oscar (Neil Simon: Furcsa pár). Számos filmben is játszott, csak néhány mutatóba: Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, Ripacsok, Retúr.

A legnagyobb sikere Jumurdzsák volt az Egri csillagokban, sőt néhány éve a Magyar vándorban saját alakításának paródiáját is elvállalta. Sokat szinkronizált, az ő hangján szólalt meg Máris szomszéd a Mézga családban.

Egyetlen szerepre nem emlékszik szívesen, a rádiókabaré óriási népszerűségű Gugyerákjára. Amikor már annyira azonosították vele, hogy előadás közben a színpadra is felkiabáltak neki, szakított az általa kitalált figurával.

Bárdy, aki fiatalabb korában veszedelmes nőcsábász hírében állt, kétszer nősült. Második feleségére hatvanévesen talált rá, hatvannégy évesen lett apa, Anna lányát az élet nagy ajándékának tartja.

Művészi munkáját 1958-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1983-ban érdemes művész, 2000-ben kiváló művész lett. 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki. Amikor 85 évesen megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal, arra a kérdésre, hogy mi az, amin változtatna életében, így válaszolt: minden úgy van jól, ahogy történt...